Verseményes kert

Kérdem tőletek Bácsik a buszról:
Miért nem vagytok türelmesek?
Mindenki mindenkit súrol,
De ti 2 megállóval előre jeleztek.
Sőt! Felugrotok, mintha a térdetek
Nem is fájna már oly nagyon.
Elárulom nektek:
A térdprotézis egy vagyon.
Sorolásba kezd a Bácsi:
Hallja Néne?! Letetszik szállni?
És Maga fijatalember? Nem mozdul?
- kiáltja, közben magában még kettőt mordul.
- Hát képzelje uram, nem megyek!
Kapaszkodnék,ha lehet,
Kerekedik a szeme, és készül a fogsora:
- jobb,ha az ember előre megfontolja,
hogy mit is fog mondani -
Hékás! - kezdi ordítani,
Leszállnék, mert a fijam itten lakik,
Engedjen má', mert a fejére szarik!
Minden szem hegyeződik, és a fülek kerekednek,
" Ezek meg ketten összeverekednek?!"
- Hova siet uram, még legalább 5 kanyar.
Ebben az országban mindenki fanyar?!
Az ablakok remegése törte csak meg a csendet,
amiben a maradék 5 kanyar eltellett.
Összeszívta minden mérgét, (és minden szagát)
végig baktatott a buszon, én csak néztem a papát.
Belém bökte esernyőjét búcsúcsókul,
Remélem,hogy holnapra meggyógyul (a bácsi.)