Közöttünk van minden,
s néhány kósza év.
Közöttünk az ingem,
de elragad a hév.
Ahogy leveted rólam,
a gondolat elszalad.
Ahogy két szemed olvad,
a pillanat megragad.
Halkan csendül egy csók,
csak szájjal hallak téged,
minden mozzanat egy bók,
hozzám simul a térded.
a tavasz suhan a válladon
rajta édes szeplők hegye
beléd zúgtam, vállalom.
ez itt a vallomás helye.
nem múlik az érzés,
lopom a centiket,
nincs benned önzés,
s te is lopsz még tízet.
nincs többé fakó szín,
éled a hullámhossz,
prím vagyok, s te is prím,
de konvergálunk egymáshoz.
Utolsó kommentek