Mit vesződünk édes még?
Lemerült egy fél elem.
Két elemmel éltem rég,
s most kiveszett az érzelem.
Mert te voltál az ékezet
minden dobott soromban,
a működtető gépezet,
a gombóc a torkomban
A bőrömről a szellőben
illatod remegett,
minden pici felhőben
A Te neved lebegett
Vígan szólt a lepkeszárny
- visszhangzott hasamban -
S most keresem merre száll,
kivel van haragban
Elmerülök a tengerben,
Nincsen több levegő.
szíved dobban e percben,
s ez szívverésért epedő
Ifjú bolondnak kívánom,
amit tudom,hogy megkap veled.
Én nem érdemlem, így látom.
Ő lesz nyarad, s én a teled.
Utolsó kommentek